Ha mindent jól csinálunk, mindenre odafigyelünk és a gyep mellett magára a fűnyíróra, annak karbantartására, tisztítására is elegendő figyelmet fordítunk, akkor a nyírást nem egy szükséges rosszként fogjuk megélni, hanem úgy, hogy ezzel is hozzájárulunk az egyre szebb pázsit eléréséhez, hiszen a megfelelő nyírás a csodás pázsit egy kiemelten fontos része.

A fűnyírást alapvetően nem nehéz jól csinálni, de az alábbiakra mindenképp ügyeljünk:

• Megfelelő fűnyíró kiválasztása a területhez – mindenképp olyan gépet válasszunk, ami a terület nagyságával, esetleges egyenetlenségeivel könnyen megbírkózik, így nem okoz nekünk sem bosszúságot. Dönthetünk a robotfűnyíró mellett is, számos előnye van, amivel időt tudunk magunknak megtakarítani és a zöldhulladék mennyiségét is pozitívan befolyásolja. Kisebb kertekben hasznos és jó választás lehet egy hengerkéses fűnyíró is.

• A fűnyíró késének éle – erre különösen fontos, hogy odafigyeljünk, hiszen egy életlen kés nem csak a vágásképet, de az egész gyepet tönkre tudja tenni. Rendszeresen figyeljük a levágott felületet és ha azt látjuk, hogy a fűszálak végén a vágáskép nem tiszta, esetleg elkezdi megnyúzni a szálakat, azonnal élezzük, vagy éleztessük meg. Érdemes nem megvárni a fűszálak “nyúzását”, élezzük a késeket rendszeresen, akár minden második vágást követően.

• A vágás iránya – érdemes váltogatni, hogy ne mindig ugyanazt az utat járjuk be, mert így jellemzően ugyanazok a részek (kerék alatt) kapják a folyamatos terhelést, és nem minden esetben éri őket a kés, így ha egyik alkalommal hosszában mentünk végig a kerten, legközelebb menjünk nyugodtan keresztbe, ezzel csak jót tehetünk a fűnek. Ez segít az egybefüggű és makulátlan pázsit kialakításában.

• Gyakoriság – erről már esett szó, de alapvetően el lehet mondani, hogy a gyakori nyírás erősíti a szálakat, illetve kordában tudja tartani a gyomosodást is, hiszen a fűvel ellentétben a gyomnövények nem szeretik a gyakori vágást.

• Vágásmagasság – szintén általános szabály, hogy a fűnek a felső 1/3-a vágható le anélkül, hogy a növényt komolyabb sokk, vagy nagyobb tápanyagveszteség érné. Nyilván vannak olyan helyzetek (folyamatos esőzés), amikor a szokásosnál jóval nagyobbra nő a fű, ilyenkor fokozatosan vigyük vissza a megszokott magasságig, hiszen a fű a levélzetében tárolja a tápanyagait, ha egyszerre sokat vágunk le belőle, az káros hatással lehet rá. Az eltérő fajták és keverékek más-más magasságot igényelnek, érdemes a csomagoláson, vagy a gyártó weboldalán ezt megnézni.

• Nyesedék gyűjtése – a levágott részt minden esetben gyűjtsük össze, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor a levágott szálak a talajon összegyűlnek, elzárják a talajt, így a nedvesség nem fog megfelelően ejutni a gyökérzethez. Ráadásul a rothadás során befilcesedik, ami még az oxigán-ellátást is gátolja. A robotfűnyírók esetén, amik minden nap mennek, ezt nem kell megtenni, hiszen ott 1-2 mm-t vág a gép, ami gyorsan képes lebomlani és jó táptalajt biztosítani a fű számára.

• Vizes füvet nem nyírunk? – azt, hogy vizes füvet elektromos géppel miért nem nyírunk, kár lenne részletesebben kifejteni, de a nem elektromos géppel történő nyírás (kézi, vagy benzines) mehet, de figyeljünk pár dologra: a gépet folyamatosan ellenőrizzük, hogy a kés útját nem akadályozzák-e a vizes fűcsomók, megfelelő-e a kés éle, ugyanis a nedves talajból egy tompa kés könnyebben kitépi a teljes szálat, illetve a fűgyűjtőt is érdemes gyakrabban üríteni a súlya és a letapadó fűszálak miatt is, amik a gép teljesítményére negatív hatással vannak.

• Napszak – reggel a leszálló pára miatt nem érdemes nyírni a füvet, este pedig a szomszédok nem biztos, hogy örülnek neki. A délelőtti, vagy a délutáni órák a legalkalmasabbak erre, amikor még/már nem éri annyira a tűző nap a területet, azonban nyírás után érdemes egy pár perces, frissítő öntözést adni a fűnek.